Gazdira várók

Gazdira várók

Gazdira várók

Borzi /2011.02.28./

Borzi egy fiatal, gondos mamakutya. Íme a története: A "tisztelt" gazdi egyszerűen magára hagyta 4 védtelen kölykével, egy elhagyatott helyen, ebben a rettenetes hidegben. Borzi mamáját pedig szintén otthagyta vemhesen. Étlen, szomjan próbáltak túlélni, csak a szomszédban lakó hölgynek köszönhetik, hogy ez sikerült. Az emberi jóérzés teljes nélkülözése a külföldre távozó, az állatok életével mit sem törődő "gazdától", aki ráadásul egy nő. Neve: Bakné Piroska, legyen szégyenfolt. Hazánkban ezt bárki büntetlenül megteheti?
Borzas egy tündéri, még kölyök kutyus, tele élettel és kedvességgel. Legfeljebb egy éves, térdig érő kutyuska. Még ő maga is gyerek, mégis felelősséggel gondozza kicsinyeit. Amellett hogy odaadó anya, bohókás, játékos természete van, jókedvre deríti a társaságot. Kócos bundája alatt csontos kis teste, a nélkülözés eredménye. Szívszorongató volt megélni, hogy az első napokban mennyire nem értette, hogy végre biztonságban van, nem értette még, hogy hihet bennünk, emberekben. Pár nap elteltével megérezte, hogy valami csodás dolog történik vele, hogy nincs mitől félnie, valami olyat kap, amit addig még soha. Erről mesélhettek a szomszéd kutyák, amit ő sosem értett: a gazdi simogató kezeiről, teli pocakról, játékokról, szaladgálásról a pajtásokkal, a gyerekekkel. Borzi végtelenül alkalmazkodó, nagyon figyelmes, tanulékony kiskutya. Gyorsan beilleszkedett, és mindent nagyon gyorsan megért. Ő egy olyan kutyus, aki hamar beépül a gazdi életébe és szívébe, akit könnyen magához szoktat egy szerető, gondoskodó gazda. Borzas mindenért hálás szemekkel néz. Imádja ha simogatják és van egy kedves szokása, hogy szeretetét helyből a gazdi ölébe ugrással fejezi ki. Irány az agilyti-pálya, ha a gazdi úgy szeretné. Rezsőt, az öregedő ebecskénket nagy szeretettel puszilgatja, kísérgeti a cammogó kutyust, mintha a papája lenne. Ilyenkor lelassul Borzi Rezső tempójára. Hatalmas szíve van.

Borzi Babák /2011.12.24/

Borzi egy fiatal, gondos mamakutya. A "tisztelt" gazdi egyszerűen magára hagyta 4 védtelen kölykével, egy elhagyatott helyen, ebben a rettenetes hidegben. Étlen, szomjan próbáltak túlélni, egy védelem nélküli telken és csak a szomszédban lakó hölgynek köszönhetik, hogy ez sikerült. Az emberi jóérzés teljes nélkülözése a külföldre távozó, az állatok életével mit sem törődő "gazdától".
A kicsinyek gyönyörű, bájos, borzas gombócok. Akárcsak mamájuk, Borzi, ők is közepes méretűek lesznek. Kíváncsiak, bátran fedezik fel az ismeretlen világot és bíznak az emberben, hiszen ezzel a tulajdonsággal születtek. Azt se tudja az ember melyiket dögönyözze, a puha babaszőr és babakutya illat elvarázsolja. Életrevaló, egészséges babák. December vége felé, karácsony napjaiban születhettek. Már esznek szilárd élelmet is az anyatej mellett. Egyiküknek már van is családja, még hárman várják szerető gazdijukat. A zsemleszínű leány, a fekete-cser kutyusok egyike fiúcska, másikuk kislány. Nagyon szeretnénk, ha megmentésük nem lenne hiábavaló és hogy a rideg, reménytelen kezdet után a sorsuk egyenesbe jönne, jóra fordulna szerető családokban! Hiszen tüneményes kiskutyák.

További képek a Bővebben gombra kattintva

Bővebben...

Astor /2005./

Rosszul tartott, elkobzott mackó.

Astorban egy meglepően jámbor, ártatlan, szeretetéhes lélek lakozik. Ő egy gyönyörű sarplaninai juhászkutya. Megjelenése, mérete bár tekintélyt parancsoló, természetre nagyon barátságos, kedves, nyugodt "kis" mackó. Szuka kutyákkal jól kijön, mert már vittünk hozzá látogatóba kislányt, akinek Astor szívből örült, lekesen fogadta:) Kan kutyusokkal még nem találkozott elkobzása óta.

A lényeg az, hogy gyerekekkel, emberekkel nagyon jámbor. Szinte nem is ugat, sokkal inkább egy igazi családi kutyus, nagytestvér, mint vérbeli házőrző. A házat már a megjelenésével megvédi, száját sem kell nyitnia:)
Szegény sajnos megszokta a láncot, hiszen éveket töltött borzalmas környezetben egy rövid lánc végén:(, mint őrző kutya.
Nagyon okos, nagyon szép és a senki telkén helyet is kapott, de ez csak biztonság, nem lehet ez a sorsa. Astornak nem kell teljesen ingerszegény környezetben élni, ő minden jövő menő embertől kap jó szót, a kerítésen keresztül betesznek neki konzervet, hoznak neki tápot, de végül mindig egyedül marad azzal az érzéssel hogy senkihez sem tartozik, nincs családja, nincs kihez ragaszkodnia, nem jön haza a gazdi . Kerítés hiányában éjszakára meg van kötve, napközben többször el van engedve. Ilyenkor mint egy gyerek játszik, ugrál, boldog. Talán most először lehet szabad, gyerek életében. Eddig nem is sejtette hogy az élet szép is lehet, eddig nem volt élete, nem törödött vele senki sem. Megszakad a szívünk, amikor vissza kell őt kötnünk és szomorúan magára hagynunk.

Már felszedett egy keveset magára, szépen javul az állapota. Egy kis kozmetikával, néhány megfáradt tincs eltávolításával, kifésülésével egy gyönyörű, szépséges mackó, aranybarna tekintete melegíti fel szívünket. Majd érkezik a simogatásért bögdöső, nedves nózi végén a hatalmas puha bundás kutyus szeretetteljes ölelése. Ő Astor, aki családjára vágyik! Nagyon!

További cikkeink...

<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>