Kolbi /2008.01./

---

Ha azt mondom KOLBÁSZ, mindenkinek összefut a szájában a nyál, hisz szeretjük, hmm finom is. De mi másra gondolunk, egy kutyusra. Hosszú és kolbász alakja van? Nem éppen... Finom? Nem kóstoltuk. Akkor miért lett Kolbász?

Nos Kolbikáról tudni, kell, hogy egy aranyszívű szeretet gombóc. Egészségtől és energiától kicsattanó fiatal kis teste, ember láttán egyből táncba kezd, de énekelni sem rest ám! Bár 45 kutya közt, ne csodálkozzunk, ha minden eszközt megragadva vonja magára a figyelmet. De ,,normális”környezetben csendes és nyugodt, bár nagyon ügyel rá, nehogy bárki is egy lépést tegyen nélküle. Ezen se csodálkozzunk, hisz az út mellett rakták ki őt is, mint oly sok társát. Ki tudja mióta lehetett már ott, mikor megállt mellette az őrangyala. Kolbi csak ült és vigyorgott, mint egy rúd kolbász a spejzben, hátha sikerül olyan édesnek és kívánatosnak tűnnie. Hát sikerült. Nem is tudja az, aki nem ismeri, mennyire vágyik kis kutyaszíve a törődésre. Napjai egyhangúan telnek, bánatos körök a kennelben és a várakozás. Estefelé mikor a Nap nyugovóra hajtja ragyogó fejét, kis hősünk leül ólja tetejére és még a mai napig nem érti, mért nem szereti őt senki úgy, ahogy az a mesékben meg van írva? Hisz, nem tett semmi rosszat, mégis, szinte börtönben van. Miért?
Szerinted? Hogy a kisfiú története szebb véget érjen, segíts befejezni a meséjét! Hadd legyen neki is happy end a vége! Gyere érte kedves Gazdija!
Kolbi kis-közepes termet, oltva, ivartalanítva várja a gazdit.