Misike /2010.08/

Mint egy rossz mese :(

Misi telve bizalommal, büszkén baktatott gazdája mellett a homokos kis dűlő úton. Tele volt vidámsággal,hisz oly ritkán adatott meg, hogy közösen sétálhattak! Ez az út azonban nem az önfeledt játékról szólt, ez volt Misi és a „gazdi” utolsó közös útja. Amikor megérkeztek a kis tákolt kennelekhez az „ember” megfogta a kis testet és áthajította a kerítésen, majd a póráz végét a kerítéshez kötözte… Azután megfordult és mint aki jól végezte a dolgát visszaindult a poros úton. Micsoda félelmet élhetett át ez a kis jószág. Misi kétségbeesett sírásba kezdett, hisz nem! ezt nem akarta elhinni, hogy Őt most otthagyják! Ilyen nem lehetséges, hisz ő az egész kis szívét a gazdának és családjának adta, haza akart menni hozzájuk. Aztán amikor belefáradt a hosszú ideig tartó riadalomba és körbenézett elöntötte a rettegés: Idegen kutyák vették körbe, szagolgatták, mustrálták, megmorogták… de szerencsére az állat nem ember szörny, nem bántották a földhöz lapuló csöppséget. Csak órák múltával érkezett a kegyetlen és tisztességtelen tettről mit sem sejtő mentőcsapat aki karjába vette és megvigasztalta a kis tacskószerűséget, és a Misi nevet is ő adta neki, hogy jelezze, most már ismét tartozik valakikhez, még ha gazdátlanok menhelye is az a „valaki”.

Hónapok elteltével szeretnénk Misinek új esélyt adni a boldog családba tartozáshoz, hiszen annyira látszik rajta a vágyakozás. Legszebb hónapjait nem családjában, hanem kutya testvérekkel éli le, nem a kanapén fekszik a gazdi mellett, hanem ha van rá idő, akkor kap pár perc simogatást, ha nincs, akkor várnia kell. Pedig töretlenül hiszi, hogy egyszer azon a dűlő úton Valaki majd ismét felbaktat és már nem azért, hogy megszabaduljon tőle, hanem azért, hogy örök hűséget és biztonságot adjon számára. Ez a kiskutya az első perctől kezdve türelemmel, szeretettel fogadta el a sorsát, azt ahogy bevetették egy kicsi helyre sorstársai közé. Nagyon jóindulatú, a többi kutyával barátságos, az embernek mindig örülő, hálás, bújós kiskutya. Okos, figyelmes és nagyon türelmes, gyerekeknek is hű társa lehetne. Különleges szemeivel úgy néz az emberre, hogy az meghatódik. Misi hihetetlenül tud szeretni és ha valakitől bizalmat és szeretetet kap, kis szíve - a hónapok alatt összegyűjtött, összespórolt - összes szeretetével árasztja el megmentője mindennapjait.